FELFEDEZÉS – TANOVIK
ELŐSZÓ (why I WILL TELL ‘my’ truth)
“1914 óta szakadatlan háborúságban él az emberiség.” Elöljáróban – a végső visszaszámlálás előtt, ami nemcsak Európát érinti – szeretném megosztani Dr. Reisinger János irodalomtörténész fontos felfedezését (és ugye, a felfedezés is egyfajta találmány, amivel a szabadalmi ügyvivők frontembere, Dr. Palágyi Tivadar is egyetérthet):
“A Bibliának az egyik próféciája megnyugtat bennünket arról, hogy olyan világháború nem lesz, nem lehet, ami levegőbe röpítené a világunkat… Hogy emberi kéz nélkül fejeződik be a történelmünk.”
Süssön hát ránk a Napocska! – pont úgy, ahogy gyermekként, óvodás korunkban. Itt Reisinger úr Dániel könyve 2. fejezetére gondol (amire egyébként a svéd ABBA együttes is utal egy gyönyörű dalában; hát nem furcsa, hogy negyven év szünet után ők is pont most álltak újra össze – boldog új évet kívánni?!). Ezt a próféciát a jelek szerint szeretett Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert sem ismerhette.
Van egy olasz származású amerikai kislány, nevezett Madonna, aki tudósokat megszégyenítő éleslátással fogalmazta meg a következő mondatot: Love makes the world go round. (Ebben a formában, előadásmódban ő először. Amint azt az 1985-ös Live Aid koncerten mondta – mert már akkor is előrelátó volt: ‘[the media] might hold it against me ten years from now’. Igaza lett, ami 2016-os, szerintem történelmi jelentőségű beszédéből ki is derül – néhány passzussal lejjebb. A “future-in-the-past”-on egyébként az előző ABBA dal szerint is kontemplálhatunk.) Minél többet gondolkodom ezen a feltevésen, tehát a dal címében megfogalmazott tételen, annál biztosabb vagyok benne, hogy az matematikailag bizonyítható!
E cikket átszövő harmadik szál bevezetéseként szeretnék bemutatni egy videófelvételt az angol Oldfield család életéből, amikor a gyerekek még gyerekek voltak. Némi hasonlóságot vélek felfedezni e híres zenész família és az én családom között. Mégpedig azt, hogy nekik is volt egy fekete macskájuk (Sooty), ami – majd később kiderül – egy igen lényeges egyezés. Ebben az írásban nem ez lesz az utolsó felfedezés. De ha csak az utolsót tartod érdekesnek, kedves Olvasó, az több, mint amit remélhetek.
“Aki azt szeretné, hogy minden úgy legyen, mint a mesékben, az a meséknek csak a végére emlékszik.” (W. Grimm) As Mike Oldfield puts it:
“Some find it strange to be here,
On this small planet, and who knows where.
But when it’s strange and full of fear,
It’s nice to be on horseback.”
Ezt az online naplóbejegyzésemet FELtalálóknak ajánlom – úgy általában; de különösen annak a két Feltalálónak, aki meghatározó hatással volt szabadalmi ügyvivői “karrieremre”. Viszont előbb gyermekként…próbáljunk rácsodálkozni kislányom egyik kedvenc feltalálójának, Aviva-nak legújabb találmányára:
I. RÉSZ
AMERIKA FELFEDEZÉSE – NEVEK, CÍMEK, JOGCÍMEK
Nomen est Omen. A név előjel. A név beszédes. Ha például az embert történetesen Clark-nak hívják, akkor biztos, hogy megnyeri a TV vetélkedő fődíját, egy európai vakációt – amennyiben a döntő kérdést “amerikai felfedezők” kategóriában teszik fel.
dr. Vraukó dr. Tamás dr. a Nyíregyházi Főiskola angol tanszékének akkori (2000-es évek elejéről van szó) oszlopos tagja egy emlékezetes előadásában mindössze egy óra alatt elmesélte nekünk az egész amerikai történelmet. Ahhoz, hogy ilyen effektív lehessen, a tanár úr párhuzamot vont az előadás fő témája és a Csillagok Háborúja c. filmfranchise forgatókönyve között. Azonban az előadás számomra azért volt oly emlékezetes, mert egész végig azon töprengtem, hogy az előadóban ülő kb. 100 diák között – akik közül csupán 3 volt fiú – vajon hányan (azaz: mennyire kevesen) láthatták a filmet. Értékeltem az analógiás megközelítést, de azon az előadáson szerintem nem sok lány lett okosabb. Tanárunk titulusát nem tiszteletlenségből írtam ily repetitíven. Épp ellenkezőleg. Tudásának mélységét és volumenét mindahányan sejtettük. Bár hozzátenném, én csernusi módszerének egyszer áldozatául estem egy gyakorlati órán, ahol is kénytelen voltam ráébredni, hogy a “controversial” szó jelentését bizony egész addigi életemben rosszul ismertem. De legalábbis ellentmondásosan. Ez a szó még elő fog bukkanni, ráadásul e jegyzet hossztengelyét tekintve nagyjából tükörszimmetrikusan. Dr. Kaifás Ferenc, kedves mechanika tanárom a Szent István Egyetemen, nem győzte a fejünkbe verni minden áldott órán, hogy a mérnöki tudományokban két igen fontos tényező a szimmetria és az egyensúly. Csakúgy, mint a világegyetemben.
Az angol szakon volt egy felettébb érdekfeszítő tantárgyunk: interkulturális kommunikáció. A tárgy keretében Kiss Tamás tanár úr azt a házi feladatot adta, hogy vezessünk egy ún. Learning Diary-t, amibe minden óra után (és azok igen tanulságos órák voltak) le kellett írnunk az órán ébredő gondolatainkat, benyomásainkat. Csupán egy kikötése volt, de (mivel – a mechanika nyelvén szólva – a kötélben csak húzóerő ébredhet!) az ideális kényszernek bizonyult ott, az angol szakon: szóval az egyetlen korlát az volt, hogy angolul fejezzük ki magunkat. Tud valaki ennél jobbat egy angol stúdiumon? Honlapom e szekciójában található cikkek is ilyen “tanulónaplók”. Elnézést kérek miattuk… bár ez lehet: déjà entendu.
Az óra egyik hozadéka, hogy ráébredhettem: Madonna egy bölcs. A “kifejezős” és nem “kimagyarázós” (express yourself, and not: explain yourself) tesztet, amelynek veleje az alábbi két sor, minden lánynak ajánlom, a második esküvőm előtt már én magam is alkalmaztam – az elmúlt 14 év tanúsága szerint, sikerrel:
“What you need is a big strong hand
To lift you to your higher ground”…
Talán meredek, de Madonna itt nemcsak nőkhöz, lányokhoz szól ám!
Naplóbejegyzéseim – kiváltképp ez, és kiváltképp itt az elején – kicsit összevisszának tűnhetnek. Mint egy tudatfolyam-technikával írt elbeszélés. Áltathatom magam, hogy az én szívemen-a-számon-technikám is ezt követi, de nem, és különben is: hol vagyok én (ráadásul abszolút kezdő “íróként”) egy James Joyce-tól vagy Virginia Woolf-tól? Felnézek rájuk, méghozzá távcsővel, csodálom őket, de megvallom, nem szeretem a tudatfolyam-technikát (stream-of-consciousness). Az számomra olyan kaotikus, mint a zenében a jazz. És nem vagyok zseni, hogy átlássam a káoszt. Na jó, ez így egyszerűbb, mint kellene: a tudatfolyam-technikában is van fogódzó, a Mrs Dalloway ihlette Órák című filmben – ami nagyon tetszett – ez a fogódzó például az idő. És a jazz-ben is vannak kapaszkodók, ahogyan arról kislányom első zenetanára tegnap a bibliakörünkben tájékoztatott, ezek az ún. standard-ek, amik épphogy elősegítik a jazz célját: hogy művelője a lehető legkevesebb megkötöttséggel improvizálhasson, variálhasson ezen standard-ek segítségével is, a zenész saját magára jellemző stílusában, felfogásában. És tényleg, Szakcsi Lakatos Béla művészete is meg-meg tud fogni. A szabadalmi szakmában is van egy furcsa elem, nevezetesen a szabadalmi bejelentésekben olvasható igénypontsorozat. Az igénypontsorozat, mint valamiféle ima, fogalmazza meg, hogy valójában mire, mely találmányra szeretnénk jogi oltalmat. (És most valamiért… Dan Brown Da Vinci Kódja is eszembe ötlik.) Ezen a jogi-műszaki bikkfanyelven, szabadalmi ügyvivők verselése által megírt kérelem pedig sokszor (elsőre) igencsak átláthatatlan, még maga a megbízó, feltaláló számára is. Tán fellengzősen hangzik, de az én tanulónaplóim őszinték, mint Madonna megnyilvánulásai! Csak úgy érdemes, mert akkor szinte Ő vagyunk. József Attila röpke jótanácsa jut még eszembe (immáron – azaz újra – a kontextus egységében):
“Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.”
Címek…
Madonna ezen (valamint kétségen) kívül, előrelátó is, mint arra már utaltam korábban. Egyik albumának címe a keresztneve egyes betűiből kirakott: MDNA. És ez az album 2012-es! Mennyivel egészségesebb témára asszociálhatunk, mint a COVID 19 idején, az MRNA (magyarul: MRNS) hallatán. Jómagam az Életfa mandalára gondolok. Most, 2022-ben tartunk már ott, ahol Madonna 10 éve?
Ha Halászy Márta képzőművész Életfa mandala című textilművén csak az elsőre jól észrevehető vázat látjuk, azaz a Földet és a zöld ágakat, akkor a motívum nagyon hasonlatos a Challenger katasztrófa elágazó füstfelhőjére. Ha azonban hajlandóak vagyunk végre a rózsát is meglátni a tetején, akkor már nem kell aggódnunk. A Rózsa neve – számomra: Flóra.
L.G. Alexander For and Against című könyvéből egy részlet: a ‘The space race is the world’s biggest money waster’ vitaindító olvasmányból:
If a man deprived himself and his family of food in order to buy and run a car, we would consider him mad. Individuals with limited budgets usually get their priorities right: they provide themselves with necessities before trying to obtain luxuries. Why can’t great nations act in the same sensible way? Let us put our house in order first and let space look after itself.
Szerintem a fentieket figyelembe véve abszolút jó megközelítés lenne. N.B. ugyanez a szerző írta a következő című könyvet is: First things First.
Miért kell nekünk a szabadságról szobor?
“Hát azért, mert a szabadság az nem bennünk van, hanem egy idióta szoborban.” Egy kőben. This is not Amerika… Hm. Az a gyanúm, hogy a Bibliának (amely a fiúk szemében talán így látható, végtelen történet) most körülbelül 8 milliárd értelmezése lehetne. Olyan erőteljes, hatékony műről van szó ugyanis, amelynek Szerzője könnyűszerrel tette lehetővé, hogy mindannyian személyes iránymutatást kaphassunk az Írás megértéséhez: személyes élettörténetünk, emlékeink tükrében. A megértéshez persze nem árt egy csipetnyi feltalálói attitűd. A következő felvétel elbeszélője, Bodó Attila azért szimpatikus számomra, mert minduntalan arra biztat, hogy kérjük – föntről – ezt a személyre szóló útmutatást, nem erőlteti ránk az ő saját meglátását. Ez vonatkozik baráti társaságára is, a teljesség igénye nélkül: Kingára, Leventére és Kornéliára. Ez a hanganyaga azonban annyira figyelemreméltó, hogy megosztanám itt. Nem elsősorban háborús aktualitása, hanem a – látszat ellenére cseppet sem borúlátó – lényegi mondanivalója miatt: mi az, amit tehetünk/tennünk kellene mostanság (és amit meg is fogunk tenni 🙂 ).
Mike Oldfield 1979-es Guilty c. számának klipjében speciális effekttel szemléltetik a New York-i szabadság szobrot is. Meg még valami nagyon magyart! (Íme a Rubik-kocka EGY iparjogvédelmi története.) Madonna is ebben az évben költözött New York-ba… És Madonna hozzáállására visszatérve, (szellemitulajdon-védelmi) képviselőként én sem lehetek képmutató! E bejegyzések pont ezért ily őszinte hangvételűek. Sok – őszinte – lány szemében szerintem a Biblia az örök élet “dokumentációja” (a fiús nézőponttal abszolút összhangban):
Milyen alapon írom e bejegyzést? Igen, várhatnék addig, amíg összeszedek még néhány évtizednyi gyakorlatot a szellemitulajdon-védelem területén. De mivel már most látok némi hasonlóságot egyes szakmai alakulatok és életbeli jelenségek között, úgy gondolom kétszer ad, aki gyorsan ad. Különös mintázatok kezdenek kirajzolódni életem emlékeiből. Különben is, vak tyúk is talál szemet. Belevágok. Ebben a bejegyzésben felvázolok majd néhány iparjogvédelmi (főleg szabadalmi) képet is, de azokat is inkább csak azért, hogy jobban tudjam – én magam is – értelmezni valódi jelentőségüket az Élet egyéb területein. Ugyancsak érintem majd a szellemitulajdon-védelem másik ágát, a szerzői jogot is. Sőt, ezt már most kezdem: a honlapomon található linkek mögötti művészeti és irodalmi tartalmak – a látszat ellenére – nem a gazdasági tevékenységem fellendítését igyekeznek szolgálni. Arról nem is beszélve, hogy az igazi Szerző kilétét sokszor jótékony homály fedi. De minden úgy jó, ahogy van – anyai Nagyanyám, a Petőfi után száz évvel született Debrődi Julianna élettapasztalata szerint. Ő 46 évesen halt meg – legalább is e zene szerint ÚGY TŰNIK, MINTHA – én pedig épp 46 évesen kezdtem el igazán élni, úgy érzem; János 2:20 Az ő egyik gyermeke, József, aki 1944-ben, pont száz évvel egy sokszorosan beharangozott bibliai dátum után született. (Anyuval mindig úgy érezték, hogy ők valójában ikrek, még ha időbeli fáziseltolással születtek is.) Róla, különös életéről és testvéreiről is szeretnék majd egy pár gondolatot írni.
Ennek az írásnak az összegzését most, itt, (jelen) jegyzem le, kissé rendhagyó (korai) keretet adva a mondanivalónak. Ezáltal ez a bejegyzés olyan, mint egy kinyúló tartó a mechanikában, egy konzol. Angolul: cantilever, amire szemléletes példa a London Eye. A mondanivaló terhe, tehát a körülírás, a személyes bizonyságtételek – ami alátámasztás kellene legyen – javarészt még csak most következik. Viszont ezt a konklúziót tartalmazó cikk holisztikusan összefügg a többi bejegyzésemmel is, hurkolt cikloisként át- átnyúlik azokba. Ezért inkább kvázi-cantiloop-nak nevezném. Csakúgy, mint a Biblia (engedd meg eme analógiát): minél többet olvasol belőle, annál többet értesz, vélsz érteni belőle, annál több megvilágításban láthatsz egyes történéseket, verseket.
Csak szemléltetés céljából, Vörösmarty Mihály Szózat című verse (amely száz évvel édesapám, Földi Mihály születése előtt íródott) egy nagyon erőteljes keretet biztosít a vers magjának, mintegy szigetelve azt – az én jelen írásommal ellentétben. Mintegy… mindazonáltal a Szózat kerete valójában inkább hasonlít egy olyan szerkezetre, amelyet a mechanikában gerber csuklós tartónak hívunk. Erre példa a budapesti Szabadság híd. (Egyszer Öcsém, Földi László József felmászott az egyik, majd rögtön egy másik turul madárhoz a hídon. Meredek belegondolni is, de ő, a dunai hajós horgász gyermeki lelke mélyén mindig is tudta, hogy valójában sem a magasság, sem a Duna mélysége nem jelenthet ránk veszélyt.) Tehát ez a keret nemhogy elszigeteli, elrejti az élet magvait, sokkal inkább a folyó két partján átnyúlóan biztosítja azok életre kelését. Mint ahogy kenyérkelesztő anyai Nagyapám, Léber Jakab József is, aki megjárta a II. világháborút, ahol pék alapszakmáját érvényesíthette hadtáposként. Akkor is, és ’56-ban is több ízben valamiféle csoda folytán, isteni beavatkozásra maradhatott csak életben. Nyugdíjas éveit ez a katonaember a Hídépítő vállalatnál töltötte. (Ám előállhatott az a hurkolt helyzet, hogy bár Nagyapám az életben Debrődi Julianna igazi, lojális társának és testőrének bizonyult, József nevű közös gyermeküknek van egy másik, szintén József nevű testvére is; egy lelkész lányától, a háborús megháborodás egyetlen életteli következményeként. Szerelemben, háborúban mindent szabad… valahogy így lesz teljes a kiterjesztés). Ismert történet, hogy Salvador Dalínak is volt egy azonos nevű testvére, náluk ráadásul ugyanazon szülőpárnál. Amikor 6 éve, 2016-ban elhagytam a Danubia Szabadalmi Iroda épületét, Palágyi Tivadar, fogadott nagyapám és kedves kollégám megható módon átnyújtott egy szép ajándékot, egy kötetet: Arany János Balladái Zichy Mihály rajzaival (Kossuth Kiadó, 2016). (Tivadar idén 99 éves, tehát nagyanyámmal egy évben született, és szerencsére ma is jó egészségnek örvend, továbbá tőle még most is rengeteget tanulhatok szakmailag, az igazán nagyok a Danubián (Dunán) túl is tanítanak.) Ebben a kötetben rögtön az első ballada az Ágnes asszony. Ez a költemény szemléltet egy olyan keretszerkezetet, amely nagyon hasonló ez írásom vázához (megközelítőleg: e Mike Oldfield zenéje átlal áthatott jegyzetben az Iron Maiden dalok felbukkanása, torlódása jelképezi a vázat). Arany ezt a művét 1853-ban írta. Száz évre rá született édesanyám (és József) Piroska nevű testvére. Valamint kedvenc zenészem: (Sally Oldfield testvére) Mike is. Ezek után talán nem meglepő, hogy Anyai nagyszüleimnek ugyancsak volt még egy Misi nevű gyermekük is. (Lejjebb, a csőharangok témánál ezt a vetületet még érintem.) Tovább is van, mondjam még? Később, most csak annyit fűznék hozzá: egyszer Salvador Dalí egy képtárban történt tűzesetnél így rimánkodott: A tüzet mentsétek!
Különösen az itteni IV. rész által megalapozva gondolom én is úgy (mint Bodó Attiláék), hogy mi, mindannyian beleélhetjük magunkat a Biblia összes! karakterének helyébe. Még Jézuséba is! Sőt, nem is ártana ezt tennünk, annak érdekében, hogy empatikusabbak legyünk. Igen, ha gazdag vagy, a szegényt, ha férfi vagy, a nőt sokkal jobban megértenéd. Don’t judge a man until you’ve been standing in his shoes. – mondom ezt a klisét úgy, hogy nekem (is) van bőven gyakorolnivalóm e téren. Csakhogy más ezt agyban “tudni” és megint más a szíveddel tisztán látni – kiröhögve saját büszkeségedet.
Amerika után: a nő felemelkedése és… tündöklése
Hadd illesszek be ide egy képet magamról – okkal. De előtte volna még egy fontos hozzáfűznivalóm. Több hívő barátomat is megkérdeztem, hogy – ha már egyszer én is bekerültem ebbe a körbe, bár nálam kissé lassú volt e folyamat – mi a véleményük arról, hogy személyes bizonyságaimat közzétegyem. Az egyik legjobb barátom – egy szabadalmi elbíráló kollégám – azt mondta, hogy náluk a gyülekezetben az ilyen embereket sokan magamutogatónak tartják. Nos, vállalom. Egyébként úgy érezném, meglopom azt, aki ingyen adta – e hivatalt. A Bibliából eddig megismert kedvenc karakterem, a Samáriai asszony egyik legfőbb érdeme, azt gondolom, éppen az, hogy női módon szórja az igét, mondjuk így: fecseg.
Nos, ez a kép az egyik egyetemi vizsgám után készült (konkrétan a belsőégésű motorok c. megmérettetést követően.) Nézd meg jól a részleteket: a “hipermodern” konyhabútort (a szüleim fő célja a taníttatásunk volt, bármi áron… itt épp Anyukám magyaráz, hogy: ugye megmondtam…), az ádámcsutkámnak látszó elemet…ha, ha, a (Log1-Log1-1-es) ügynöki, azaz patent agent beállást. Hiába no, a vizsgám jól sikerült. De attól még sikítva futok az egyetemet nem végzett – mert nem akart – autovillamossági szerelő bátyámhoz, Földi Mihály Andráshoz, ha motoros kérdésem van. Nem minden az, aminek látszik. És a Biblia fejleszti az empátiát! Anyukámmal számoltuk, hogy én a hetedik Julianna vagyok a családi vonalon. Kislányomnál/-mal “megtörik ez az átok”. És azt is felfedeztem az édesanyámmal folytatott családtörténet feltárása során, hogy a fenevad számát, a 666-ot nálunk úgy kell értelmezni, ahogy azt az Iron Maiden zenekar teszi, tehát így: 6, 6, 6. (Bár ezt a Londonba szakadt sógorom (Férjem öccse), aki fantasztikus gitáros hírében áll, talán jobban meg tudja ítélni). Anyukám 6. unokája, nagyanyám 6. gyermeke és dédanyám, Pózmán Julianna 6. testvére, pontosabban: kis testük “szomorú véget ért”. És itt figyelembe kell venni az összes “terhességet”. A mi családunk diszkrét 6, 6, 6 Maiden-konform megközelítése a matematika nyelvén egy (véges) sorozat, de azért nem olyas speciális sorozat, hogy sor legyen, azaz még összeadni sem kell semmit, sem a sorozat tagjait, sem más, számnak látszó megjelölést. Biztos vagyok benne, hogy mindenki találna saját családtörténetében ilyen analógiákat – ha hajlandó lenne a kutatásra időt szánni, és szembenézni egy-két démonnak látszó családi mítosszal. Mindemellet számomra ez a beszélgetés a 666-ról is ugyanolyan érdekfeszítő, továbbá Amerika témájához is visszavezet. Még annyit hozzátennék, hogy – ahogy azt én érzékelem – Petőfire felettébb ráolvasható ez az Iron Maiden szerzemény. Tudjuk persze, nem minden arany, ami fénylik…
Nos, szólaltassuk meg a (cantaloupe) trombitát? Hányadikat is, János apostol?
II. RÉSZ
TELJES KITERJESZTÉSŰ TECHNIKA (?) ÁLLÁSA – pl. a szabadalmi jogban
Van egy meghökkentő bejelenteni valóm. Az újdonságkutatás – amit egy találmány szabadalmi hivatalhoz történő bejelentése előtt mindenképpen érdemes lefolytatni – nem lehet 100%-ban megbízható! Ennek egyik objektív oka az, amit a szabadalmi szakmában teljes kiterjesztésű technika állásának nevezünk. Ez olyan, a mienkéhez hasonlatos találmány, amelyet valaki (más) már előttünk bejelentett a szabadalmi hivatalhoz, azonban a hivatal még nem publikálta azt (a szabadalmi hivatalok általában 1,5 évig nem teszik közzé a bejelentett találmányt). Ha a hivatalon kívül maga a korábbi bejelentő sem publikálta azt sehol, pl. a honlapján, akkor az előzetes kutatás során aligha bukkanhatunk rá arra a korábbi, releváns találmányra. Nem tudhatunk a létezéséről. Így tehát viszonylag nyugodt szívvel jelentjük be találmányunkat, mivel a szabadalmi hivatal még nem tette közzé a korábbit.
Szóval, ha ezek az időbeli feltételek teljesülnek, akkor a szabadalmi hivatal az ilyen, korábban bejelentett találmány figyelembevételénél tesz némi engedményt a mi találmányunk vizsgálatakor. Nevezetesen: a korábban bejelentett találmány csak akkor jelent akadályt a mi találmányunk szabadalmazhatósága szempontjából, ha a két megoldás azonos, azaz (szabadalmi szempontból) a miénk nem új. Más szavakkal, bár ez nem teljesen pontos: ha a mi találmányunk más, azaz ha valamely – bármily csekély horderejű – (műszaki) jellemző tekintetében – bármily csekély mértékben – különbözik a korábbitól, akkor találmányunk az ilyen korábbi, teljes kiterjesztésű technika állásával szemben még jogilag azért oltalmazható. A hivatal ebben az esetben nem vizsgálja azt, hogy a mi később bejelentett találmányunk – a korábbihoz képest – feltalálói tevékenységen alapul-e (1995. évi XXXIII. tv. 4. § (2) ).
Azonban van még egy feltétele annak, hogy az ilyen, korábban bejelentett találmányt teljes kiterjesztésű technika állásának tekinthessük. Ez pedig az, hogy a hivatal ténylegesen tegye is közzé a korábbi találmányt. A maga idejében!
Sokáig azt hittem, hogy a “teljes kiterjesztésű” megnevezés időbeli kiterjesztésre utal. Bizony, bizony eltelt néhány év, mire felfedeztem, hogy ez valójában a korábbi szabadalmi bejelentés tartalmára vonatkozik. De nem saját felfedezés, mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy magyar szabadalmi szakma frontembere, Dr. Palágyi Tivadar hívta fel rá a figyelmemet. Pontosabban: emlékeztetett rá, mert ez – így visszafejtve – már elhangzott a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamon is, a szakma egy másik ikonikus alakja, Dr. Török Ferenc előadása során.
Egy szabadalmi bejelentés a következőkből áll: a találmányt ismertető leírás, a rajzok (ha olyan jellegű a műszaki megoldás), a kivonat (tanovik) és az igénypontsorozat. A műszaki-szabadalmi bikkfanyelven íródott igénypontsorozat határozza meg, hogy mire is kérjük a szabadalmi oltalmat. Olyan, mint egy ima.
A “teljes kiterjesztés” lényege, hogy az ilyen technika állásának vizsgálatakor – tehát, hogy az mennyire veszélyes a mi későbbi bejelentésünk szabadalmazhatósága szempontjából – nem csak az azt bemutató szabadalmi bejelentésben megfogalmazott igénypontokat, hanem e korábbi bejelentés teljes – bejelentéskor tett – tartalmát, azaz az igénypontokon kívül még a teljes találmányi leírást és rajzokat is figyelembe kell venni. (Persze azokat alapból, de ez az alap-hozzáállás, annak mértéke országfüggő.)
(Ezen túlmenően Svájc például – ha jól tudom – nem ezt a teljes-tartalmi megközelítést (whole content approach) alkalmazza, ott a korábbi bejelentésnek csak az igénypontjait veszik figyelembe. A dolgot cifrázza, hogy – ahogy azt a Jedlik-díjas Dr. Markó József ügyvivő úrtól megtudtam – voltak régen ún. omnibusz-igénypontok, amelyek nemes egyszerűséggel csak annyit mondtak: szabadalmi oltalmat arra kérünk, ami a bejelentés teljes tartalmából kiolvasható… Róka fogta csuka…)
A “teljes megközelítést” az ún. Strasbourgi Egyezmény szabályozza. Török Ferenc a tanfolyamon felhívta figyelmünket arra is, hogy “óvatosan a Wikipédiával”, a szabad enciklopédiával, mivel ott nem találnánk meg a szabadalmi hivatás strasbourgi egyezményét. Helyette most pl. erre bukkanunk: Az emberi jogok európai egyezménye…
A teljes kiterjesztésű technika állása – akármennyire hihetetlen – analóg megközelítést kínál a szabadalminál sokkal fontosabb (tudomány)területeken, egyes hiányzó láncszemek felkutatása érdekében. Bármily furcsa, pl. még egy családfa összeírásánál is…
Ez összefügg azzal, hogy miért is jött létre, miért különítette el, nevezte nevén a szabadalmi jog a “teljes kiterjesztésű technika állása”-t. Miért van rá szükség? Vagy miért van szükség a másik csodás szabadalmi eszközre, amit úgy hívunk: belső elsőbbség. De ezekről talán máskor írnék.
ÉS HA MÁR WIKIPÉDIA…
Amikor csillagászok felfedeznek bizonyos égitesteket, akkor azok kapnak egy számot (kódot). Majd később – akár mások – nevet adhatnak ezen égitesteknek. Most kiemelnék néhány ilyen aszteroidát, vagy kisbolygót:
5656 – Oldfield
19383 – Rolling Stones
3000 – Leonardo
3001 – Michelangelo
29361 – Boticelli
Véleményem szerint jól fogalmazott Török Ferenc a Wikipediával kapcsolatban – az Oldfield nevű aszteroidát tekintve is. A Wikipedia azt mondja, hogy az 5656 számú aszteroida ” Mike Oldfield brit zenész tiszteletére” kapta a nevét. Azonban ez szerintem, ebben a formában – ha nem is hibás – de semmiképpen nem TELJES kiterjesztésű! Mike Oldfield-nek ugyanis van két másik testvére is: Sally Oldfield és Terry Oldfield – szintén zenészek! Szintén Oldfield-ok.
Az bizonyos, hogy aki csak egy kicsit is megismeri a felsorolt kisbolygók névadóinak életművét, az csodás felfedezést tesz! Több művészettörténész egyébként úgy tartja, hogy Michelangelo egyes alakjai hogymondjam, nem a szokványos emberi hozzáállás jeleit mutatták. Ennek híres példája a Dávid szobor. Ahogy a Jóbarátok sorozatban Chandler karakterének példája mutatja. Míg Da Vinci alakjairól nem mondhatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy milyen neműek voltak. Erre híres példa a Mona Lisa. Szóval ő egy androgün lenne? Mint ahogy Stephanie, Monaco-i hercegnő ebben a videoklipjében prezentálja magát – és ahol franciául és angolul is énekel? Meg lehet ezeket bizonyossággal akármelyik emberi lényről állapítani? De arra sok példát láthatunk, hogy az ilyen szempontokból különleges emberek rendszerint óriási, akár korszakalkotó tehetségek voltak.
A MAGYAROK ISTENÉRE ESKÜSZÜNK…
Rabok legyünk, vagy szabadalmi ügyvivők?
Nem ebből az aspektusból, de személyes történet – és innen inkább ilyenekre lehet számítani e bejegyzésben – pályafutásom egyik mérföldköve volt, amikor letettem a magyar szabadalmi ügyvivői esküt. Kamaránk épületében jelen lehettek – mert az akkori elnök, Dr. Török Ferenc lehetővé tette – azok a személyek, akiknek leginkább köszönhető, hogy eljutottam a szakma addigi állomásáig. Szóval ott lehetett az anyukám, a férjem, továbbá magyar mesterem, Dr. Markó József szabadalmi ügyvivő úr is. És gyönyörű kincsem: Flóra. Fontosnak tartottam, hogy ne csak anyukája hosszú, iparjogvédelemmel folytatott küzdelmének tanúja lehessen, hanem kislányként azt is láthassa, ha dolgozó anyaként néha mosolygok is a szakmám kapcsán. Az eskü szövegével összefüggésben azonban kell tennem két észrevételt: az egyik, amire egy “danubiás” kolléganőm hívta fel a figyelmemet: furcsa, hogy Magyarországhoz (ez rendben), de annak alaptörvényéhez is hűek kell legyünk. A másik pedig – meggyőződés szerint lehetett mondani az utolsó sort: “Isten engem úgy segéljen“. Amit én akkor, hithű ateistaként, nem tettem hozzá. Azonban akárcsak négy hónap múlva már máshogy történt volna…
Markó úr azt mondta, hogy kötelességének tartja átadni a tudást, amit az igazán nagyoktól kapott. Nos, Markó József valamikor szintén “danubiás” volt, de jóval előbb eljött a cégtől, minthogy én megkezdhettem volna szabadalmi ügyvivői pályafutásomat ott. Ha belegondolunk, az igazán nagyokkal ő is még “danubiás” korában találkozhatott. Az ügyvivőjelölt időszakában (amely születésem évében, 1975–ben kezdődött) az ő mestere Somorjai Ottó szabadalmi ügyvivő volt. Viszont! Markó József jócskán tanult autodidakta módon is, főleg a német jogesetek folyamatos tanulmányozása révén. Valamint ez a műsor nem jött volna létre, ha két feltétel nem teljesül. Ezek pedig: mind Markó Józsefnek, mind nekem el kellett hagynom az “anyavállalatot”, hogy végre rátaláljak a magyar mesteremre, aki irányába szakmai bizalmat érezhettem. Markó úr egy igazán különleges ügyvivő: van humora! Ezt ő nem is tagadja, bár sietve hozzáteszi: egyesek szerint az ő tréfálkozása egy kissé leereszkedő. Tiltakozom! Én nem így látom. :). Nem tudom, hogy minden okos ember egyben humoros-e. De élek a gyanúperrel – eddigi majd’ 47 éves tapasztalatom – hogy akinek van humora, az egyben okos is.
A szabadalmi szakma egyik vonalán, az európai szabadalmi jog elsajátításához, meg kellett találnom a külföldi mesteremet is. A legszerencsésebb diákként Rut Herbjörnsen-hez navigált a sors (the best IP teacher ever) egy Svédországban praktizáló fizikus-matematikus alapvégzettségű szabadalmi ügyvivő asszony. 2014-től az európai vizsgára készülvén rettenetesen nehéz évek következtek, bár ahogy vesszük: ez tekinthető egy szakmai kalandnak is. Évekig az egész családom, szó szerint, még az anyósom kis puli kutyája is ahhoz igazodott, hogy én márpedig most tanulok. Az európai tanulmányaim fontos színtere épp Strasbourg volt. Férjem anyukája: Minárik Mária. Jól elbújt a férje oltalmazó neve mögé – teljesen asszimilálódva lett Szányel Ferencné (de azért hallani a hangját… általában Mozart-ot dúdol magában, főzés közben). Ő – miután érettségiig kitűnő tanuló volt – , úgy döntött, hogy azt követően inkább az élet fájáról szakít gyümölcsöt, nem a tudáséról, és a későbbiekben nem a karrierjét egyengeti, hanem a családja életét. Szerintem jól tette. (Ruth könyve 2:20) Róla tudni kell, hogy isteni zserbót süt. Büszke is rá. Mi meg őrá. De miért is kellene nekünk, nőknek megszakadnunk, miért kellene minden területen kitűnően teljesítenünk? Két fiútestvér mellett felnevelkedve én ezt a célt azért eleve elvetettem.
III. RÉSZ
MIND MAP HÚROZÁS
Kedves Feltaláló! Hacsak nem a családom tagja vagy…, ezt az egész III. részt talán kissé érthetetlennek fogod találni, ezért nem sértődöm meg, ha ezt kihagyod, és rögtön a IV. fejezetre ugrasz. De ha van kedved, tarts továbbra is velem ebben az intervallumban is! Viszont javaslom, hogy néha te is úgy tekints magadra, hogy a kör közepén állsz, és szíved e zene ütemére ver. Ehhez nem árt megírnod a saját családi könyvedet neked is! Hiszen a mai felgyorsult világban… blablabla… te is biztos sokszor érzed, hogy a mókuskerék csapdájában vagy. Ebből egy kiugrási lehetőség van csak, tudom. Madonna bölcsessége világít rá:
A Wikipédiáról még csak annyit, hogy a Strasbourgi Egyezmény, amit arra ad ki a Wikipédia tehát nem függ össze a szabadalmi strasbourgi egyezménnyel. Vagy mégis? Ez további kutatást igényel… Mióta készülök, hogy felfedezzem családom rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget – Radnóti után, szabadon, a Férjem által inspirálva. Elterveztem ugyanis, hogy itt az ideje lerajzolnom a családfánkat. Mostanra kutatásom egy olyan szintjére értem, amelynek kibogozásához már a húrelméletet kell segítségül hívnom, azt hiszem. 🙂
Kép forrás
AZ ÉN TÁVCSÖVEMEN KERESZTÜL, SZERINTEM, AVAGY MILYEN LEHET… FROM A BIRD’S EYE VIEW
Mike Oldfield Discovery albumán ugyancsak található egy “Saved By A Bell” c. szerzemény. Így kezdődik: Won’t you like to look through my telescope?
Erős a gyanúm, hogy ez a teleszkóp valójában a következő európai szabadalmi bejelentésben kitanított találmány: EP13840119. És azt gondolom, hogy akár megkapja az európai szabadalmat, akár nem, ez a találmány művi (jogi) oltalom nélkül is nagy szolgálatot tesz.
Egyébként kiért is szól az a harang?
HOL IS KEZDJEM? MI VOLT ELŐBB, A TYÚK VAGY A TOJAT?
Syntax error! Jean Michel Jarre – hogy ő sohase nyugszik?!… – budapesti koncertjén ’93-ban mégis így írták ki a kivetítőre.
Tehát, még egyszer: időrendben mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Semantic error! A kérdés még mindig hibás, de legalábbis hiányos! Mégis minden gyerek tudja rá a választ. Elég csak a legnagyobb magyar költő híres versének címére gondolniuk, a gyerekek azonnal “kilogikázzák”! No, de mi is hiányzik? Hát persze, hogy a Kiskakas, és az ő muníciója, a gyémánt félkrajcárja! Enélkül miről is beszélünk?! De hol van most a Kakas? Esetleg a felhők felett? – A türelem rózsát terem, érdemes végignézni!
A SZÓSZÁTYÁR, A KICSI ÉS A BOSSZANTÓ (a három testvér) előtti tájak, korok, múzeumok:
Tyúkanyó: az Anyukám, bizonyos Léber Juliánna, egy pékember leánya. Gimnazista korában ejtőernyőzött, mert Júlia nem akar a földön járni, ugye… Egyébiránt akart, geológus szeretett volna lenni, de abból a szakközépből felvételi előtt eltanácsolták, mondván, hogy lány. A Földhöz való vonzalmának egyik jele az volt, hogy gépészmérnöknek, méghozzá mezőgazdasági gépészmérnöknek jelentkezett. Jól magára haragítva ezzel gimnáziumi fizikatanárát, Dr. Vermes Miklóst (a középiskolai fizika tankönyv szerzőjét), aki inkább irányította volna fizikusnak őt. Anyut nem érdekelték a lányos dolgok, mint amilyen a zenehallgatás, vagy az édességevés. Míg 12 éves koromban én a Maria Magdalena-t hallgattam unásig, ő ugyanilyen idősen rádiót fabrikált, hadd szóljon.
A közel lakó amatőrök tisztán hallották,
Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt.
A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.
Vagy éppen – mechanizmusát megfigyelendő – egy pisztolyt, ami csak azért nem okozott nagyobb bajt a kíváncsi kislány környezetében, mert az elsütő billentyűjét feszítő rugó – isteni beavatkozásra – gyengére sikeredett (all she saw was a silhouette of a gun). Az egyetemen – közös mechanika tanárunk (Kaifás Ferenc) egyszer elismerően nyugtázta, hogy anyu egy szerelési tervén hollandi anyát alkalmazott. A dolog pikantériája, hogy anyu addig nem ismerte a hollandi anyát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy alkalmazza – miután feltalálta (ő is). (Mindig azt mondta, hogy a saját köldököm körül forgok. Pontosítanék: a szívem körül, az ad némi jótékony excentricitást. Hisz’ ezen testarányokkal csak így működhet a Leonardo daVinci-szerinti aranymetszés.) Anyu kíváló tanulmányi eredményéért általános iskola végén kapott egy könyvet a feltalálók feltalálójáról, e firenzei varázslóról. Semmi sem véletlen… Földhöz való vonzalmának másik megnyilvánulása az volt, hogy Földi Mihályhoz, az Apukámhoz képes volt átjönni – feleségül – a csepeli kisduna-part felől a nagyduna-part irányába. Splendid isolation.
Apu egy budai úrilány és egy csepeli munkásember sarja volt. Ez a furcsa kettősség mindig megmaradt benne. Kertészmérnökként végzett (tőle tudom, hogy a rózsának nem tövise, hanem tüskéje van), és akként is dolgozott, de ha hazajött gyártotta a találmányait, és ekkor tér-idő megszűnt körülötte. Vérbeli feltaláló volt, anyu sokszor csodálkozott, mennyire hiányos gépész ismeretekkel mégis át tudja hidalni a problémákat, mert Apu számára ismeretlen volt pl. a szabvány fogalma is. Még a felcsavart lejtőt is feltalálta – újra. Elmondható, hogy ezek ketten beteljesítették Saint-Exupéry szeretetfogalmát: “Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Találmányai többek között: egy kútfúró berendezés (ennek sokan csodájára jártak, mivel rengeteg kutat fúrtak vele Anyu testvérével), egy forgó söprű, betonkeverő, gravitációs fűtési rendszer, gyümölcsszedő – ezt Anyu Apu halála után továbbfejlesztette, és én erősködtem hogy szerezzünk rá jogi oltalmat (használatiminta-oltalmat). A szüleim egyébként sohasem gondolkodtak szabadalmaztatásban, a pénzhez a Leonardo daVinci-féle hozzáállást követték, ösztönösen. Apunak nagyon szép hangja volt, szerette is hallatni. Főleg operetteket énekelt, de kisfiú korában ő az Operaház gyermekkórusának is tagja volt. Ezen kívül imádott táncolni, főleg polkázni – a szívverése ütemére. Ő volt a parkett ördöge. Az egyetlen ember, aki tudott engem, falábút vezetni.
Amikor meghalt, Anyunak leírtam Goethe Életszabályát: melyből akkor a lényeg ez akart lenni: “… mindig úgy tégy, ha veszteség ér, minthogyha újjászülten élnél.” De csak mostanában gondolkodtam azon, hogy E.E. Cummings verse találóbb lett volna: Since feeling is first. A vége így hangzik:
“… Don’t cry
– the best gesture of my brain is less than
your eyelids’ flutter which says
we are for each other; then
laugh, leaning back in my arms
for life’s not a paragraph
And death i think is no parenthesis.”
Nem kenyerem a verselemzés, de most e vers utolsó sorát vegyük kicsit górcső alá! Az angol parenthesis a kapcsos zárójelet jelenti. Ami itt nem más, mint a koporsó metaforája. (Oldfield 1991-ben megjelent Heaven’s Open albuma több szempontból különleges – nekem. Általában más énekel a szerzeményein, de ezen ő a fő nótás is, mint ahogy Apukám egész életében az volt. A Mike most kivételesen Michael, és a borítón látható O-betűk közös tengelye egy nagyon híres, szentszöget zár be a vízszintessel… Hihetetlen, de ez a verzió azt a percet mutatja, amikor Apukám elbúcsúzott… Ezek elismerem, csak számomra fontos részletek. Bár e muzsika legérdekesebb videójáról – amiben még az Iron Maiden kabalája is megjelenik, itt már nem is merek szólni…) A költők zsenik. De ennek belátására személyes tapasztalat szükségeltetik: The last that ever she saw him… egyik éjjel, kb. két hónapja, az üvegverandára nyíló üvegajtót figyeltem a nagyszobából. Belül már teljesen sötét volt, a kis család aludt. A kívülről takaró, némileg fényáteresztő függöny mögött úgy tűnt, mintha egy ember táncolna. (Apropó, fiúk, lányok! Ti szerettek táncolni? ) Ilyen sziluettet még sohasem láttam azon az ajtón. Elég ijedős vagyok, de akkor nem féltem, megnéztem mit rejt az üvegveranda. Mikor kinyitottam az ajtót és elhúztam a függönyt, meglepetésemre gyönyörű fény, szinte verőfény ragyogott, úgy sütött a hold, mint még soha, ráadásul felettébb valószerűtlen szögből. Csupán annyi történt, hogy az Apu által 2006-ban választott, és az előkertben elültetett hársfa árnyékát vetette a függönyre, amelyet az üvegverandán mozgó fuvallat lengetett. A fa törzse és fő ágai így oly módon vetültek a függönyre, hogy egy emberalakú árnyékot képeztek.
The trees that whisper in the evening… Azóta hársfateát iszunk, mint minden nap, gyerekkoromban. A hársfateázást Anyu elmondása szerint Apu vezette be nálunk, anno. Amondó vagyok, teljesen fölösleges szomorkodnunk. Tényleg csak a vidám Földi dolgokra kell emlékeznünk, pl. a betegségre nem. De muszáj egyáltalán emlékeznünk? Sing a song of sorrow and grieving… carried away by the moonlight shadow…
Kiderülni látszik végre a nagy rejtvény, amiben el vagyok veszve … lost in a riddle… amit meg kell fejtenem életem során: hogy mi a moonlight shadow! Ez zenei gyöngyszem (amit egy vak tyúk is megtalálhat) az igazságkeresésről szól! És, hogy Valaki – a zene Szerzője – figyeli, őrzi minden léptünket: See you in heaven FAR AWAY. Amit időnként a 105. km-nél kezdődő Siófokon, annak belvárosában folytatok – Caught in the middle of a hundred and five.
Szóval Anyu és Apu; ők az én KÉT eleven Feltalálóm. Akiket a klipben a kristálygömbnél látható Mike és Sally (!) Oldfield reprezentál. I stay and I pray… See you in heaven one day…
Visszatérve a Discovery szövegére, és abban a fő kérdésre: Who has the chance to know it all?
Erre apukám írt egy frappáns válasz-verset, szerintem ott a pont (az utolsó sorban):
Csimpánz, gorilla, orángután,
Ne nézzek kigyelmed olyan bután!
Forduljon előre maga majom!
GEBRÜDER FÖLDI, azaz az élet görbéjét kísérő triéder
Bátyám, Misi a jó ritmusérzékkel megáldott, bosszantó (autó)villamossági szakember, jómagam, az ide-oda sasszézó, szószátyár majdnem mérnök/tanár; és öcsém, Laci a kicsi brékdanszer mechatronikai szakember. Áttáncoltuk a gyerekkorunkat, tánctudásunk szintézise ezen a felvételen tekinthető meg. Vagy akár ezen, ha nagy-zol(n)i akarok. Mi hiányzik ezen daliákból?
Többek között… a hosszú haj. A hiányzó láncszem (az én oldalamról): Csaba, a Férjem, aki egy eleinte sokszor fékező, táncoló nyelv-ész. (Mára-mostanra már nem szakadunk-hasadunk tovább… ) De hol van Júlia? Hát… itt figyeli a táncost. Az underarm turn – képletesen szólva, persze – több táncgyakorlást igényelt ugyan, de mára már nem akadály. (Egy roppant sikeres üzletember/feltaláló ügyfelem mondta egyszer őszintén, hogy pont olyan domináns vagyok, mint ő, ember legyen a talpán, aki mellettem labdába rúg. Mivel ezt a Férjem előtt mondta, nyugodtan vehetjük úgy, hogy őt ezáltal módfelett elismerte.) Másszóval mi is megdolgoztunk az elmúlt 13+1 évünkért.
—
2016. december 1-én léptem ki a Danubia cégtől, egy háromnapos láz kíséretében. Akkori villamosmérnök főnököm – a nevéhez híven – megkongatta a harangot. (Azóta cseng a fülem… Természetesen mindent megtettem, hogy ennek utána járjak, de öt fülészorvos hatféle diagnózist állított fel, és az orvosi protokoll szerint nem oldódott meg ez a probléma. De ma már úgy látom, nincs itt semmi probléma. Teljesen elviselhető (ó, most hova is biggyesszek vesszőt???) tulajdonképpen figyelmeztet a kis csengés, ha valami váratlan közeleg, akkor egy kicsit talán élesebben/máshogy cseng. Egy kincs, egy extra sensory kommunikációs eszköz került a birtokomba.) Elmondható, hogy biciklizni Dr. Harangozó G. tanított meg. Legalább is megadta a szakmai kezdősebességet… a biciklicsengő tökélyre fejleszthető használatához. Szóval, thx Ross! 🙂
Nem hagyhatom ki a legharangozóbb Iron Maiden dalt. Ez a végtelen optimizmus, ez jellemez: Szenteltessék meg a Te neved (azaz: legyen meg a Te akaratod)! Méghozzá kétszer! Nos, igen, mintha ez a dal Jonathan Edwards Sinners in the Hands of an Angry God szösszenetét illusztrálná. Ez amerikai irodalmi műremek miatt maradtam ki a 2,5. évben a 3 éves angoltanári stúdiumról, erről bővebben itt írok. Na jó, ez csak a casus belli volt, de mely ateista akarja eredetiben olvasni, hogy milyen az Isten, amikor rossz napja van?! De akkor még mit sem sejtettem arról, hogy Ő csak a bűnt nem kedveli, a bűnöst ellenben kifejezetten szereti, terelgeti. És most már értem a maident, ez a dal egy frenetikus összegzése a lényegnek – ahogy azt én látom. (Mert, de nem fogja senki sem félreérteni: a kötélben, mint már volt róla szó, csak húzóerő ébredhet!) Ennyit a mondanivalóról, de hogy látja az operaénekes magát a muzsikát?
Ha pedig az úton néha-néha kétségbeesünk, csak csengessük meg a bűvös csengettyűt, ahogy kislányomék osztálya tette ezt nemrég a Waldorf színházi héten.
És akkor már a nagy kedvencek: a Csőharangok
Véleményem szerint ez a tökéletes koncert. Bár a maestro arckifejezésén néha-néha látszik, mikor történt épp egy-egy csetlés-botlás, de én – csupán műérzőként – ezt nem tartom problematikusnak. Sőt! Ezen kis hibácskák teszik oly szerethetővé, antiszimmetrikussá ezt a különös élményt nyújtó koncertet. És Mike Oldfield gyönyörű (androgün) arca számomra két kedves rokonom arcának különös kevercse: a Férjemé és a Keresztanyámé, Léber Piroskáé. (Bár nekem nem volt keresztelőm, “csak” névadóm, mégis így hívtuk anyukám hugocskáját.) Jó lett volna részt venni ott, akkor ezen a koncerten. Csakhogy akkor – én 17 éves voltam – épphogy tudatosodott bennem, hogy létezik e zenész (bár egy-két jól ismert slágerét nyilván én is szerettem, de nem hozzá társítottam).
Családom fája igen… furcsa, egyelőre csak ennyit írnék ide. Azonban amivel még feltétlenül tartozom itt: gyermekkoromban volt egy fekete macskám. Úgy hívtuk: Shadow. Ez a macska oly ügyes volt, képes volt a falon mászni… Go to End!
IV. RÉSZ – AZ UTOLSÓ VACSORA
E film 34. percénél van egy ‘astonishing discovery‘.
Az utolsó vacsora – János Evangéliuma 13. rész
12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Figyeljük meg, kérlek, hogy János Evangéliuma 12. részében van egy másik személy, (Sebestyén) Márta testvére, aki viszont épp Jézus lábát keni be. Olyan kevés szó esik róla! Altatásban van tán ez a tündéri tükörkép? És hogyan vélekedik a 12 Apostolról?
Dan Brown a Da Vinci Kód c. művében nagyon-nagyon közel járt az igazsághoz, úgy hiszem, pardon: úgy tudom!
Ő hol van, hol ábrázolja azon a bizonyos milánói falon, az Utolsó Vacsora c. festményen Leonardo Da Vinci? Ha már egyszer az Ördögöt (Júdást) a falra festette a mi félisten viktor-piktorunk, pont Őt hagyta volna ki? A Női principiumot, aki egymagában bizonyulhatott (még akár hosszú időre rejtett módon is) szimmetriát és egyensúlyt biztosító entitásnak az androgün karakterek híres megformálója számára? Mit tett a Feltalálók Feltalálója abba a festékbe, amivel – valamely rétegben – megfestette Őt?
Tán a lelkét? Azaz a vérét?
Ebben az írásban már tettem említést arról az eszközről, amellyel ez kimutatható lenne. De élek a gyanúperrel, hogy ezt a műszert át kell programozni, egy olyan függvényt (pontosabban: relációt) kellene betáplálni, amely Madonna igazságát hűen visszatükrözi. (Madonna – a rá jellemző controversial, már-már csernusi – arculcsapásokkal terjeszti bölcsességét, hogy bármely kegyetlennek is tűnik egy helyzet, vagy akár az egész élet, akkor is jól fogsz kijönni belőle. Ennek illusztrálására – ez a teljes kiterjesztéssel tiszta nő néha egy-egy rosszkislány bőrébe bújik.) Ekkor hullana le a mai lepel: apokalipszis … MOST!, amikor valaki az “Igazival” találkozik (én speciel a franciatanár Férjemmel, aki sajnos apukámat már nem ismerhette, fél évre rá jött csak az életembe: “six mois après — c’est moi“). Lehull a függöny, hogy meglátszódjék végre édesanyám függvénye, azaz zsenije. Anyu (aki csakúgy, mint férje édesanyja, Frigyesi Margit teljes kiterjesztéssel vette ugyanazt a Földi Mihályné nevet, és aki épp abban az évben (1943) született, amikor Apu anyukája meghalt) ugyanis egy nagyon szomorú életszakaszától kezdődően – amikor is saját édesanyját, Debrődi Juliannát gyászolta, elkezdett gondolkodni egy felettébb ígéretes matematikai reláción. Ami – ahogyan én azt továbbgondolom, és sokszor ez álmomban következik be – egy rendezési reláció – hisz’ “A világ felett őrködik a rend“. Ami matematikai ismereteinket tekintve ugye reflexív, antiszimmetrikus és tranzitív. (Erről most csak annyit, hogy Lóg a ritmus.) “Anyám, az álmok nem hazudnak” – mondta Petőfi, mert egy zseni volt (nem mellesleg az ő hollétét is ki lehet logikázni – a Géczy szerinti analógiás gondolkodással).
A vér (test) – lélek – szellem hármasával kapcsolatban feltétlenül érdemes meghallgatni a következő három előadást:
A Szent Helyről, azaz hol van a lélek a Biblia kijelentése szerint. (Különös figyelemmel a 15. perctől elhangzottakra.)
Géczy Gábor Országh József munkásságát méltató előadása, a vérről, vízről, lélekről, stb.
Jöjjön el a Te Országhod témát viszont ez a Bogár László “szösszenet” is taglalja, vagy inkább: lényeglátóan összegzi.
Descartes Gondol(kod)om, tehát vagyok tézise latinul az ismert Cogito, ergo sum. Hogyan kellene lefordítani “pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”? Je réfléchis donc je suis (Gondolkodom, tehát vagyok) vagy Je pense donc je suis (Gondolom, tehát vagyok)? Férjem szerint ez utóbbi fedi az igazságot. Már csak az ismert kísérlet miatt is – amit Géczy Gábor is többször elmesélt – és amit már egyébként is halálraítélteken hajtottak végre: hátul összekötve két kezüket úgy tettek egy élesnek érezhető tárggyal, mintha elvágták volna az erüket, majd folyadékot csorgattak egy edénybe, ezáltal azt hihették, hogy a vérük folyik ki ereikből. Kürülbelül annyi folyadék elfolyása után, amennyi a fizikai élethez szükséges aztán ezek a szerencsétlen emberek “ténylegesen” meg is haltak – mármint a testük. Igen, a lélek Szent Helye a vér, de csak akkor, ha azt úgy is gondolom…
Eme IV. részben felvázolt párhuzamot nem tartom túlzónak! Csak sokszor kell ismételnünk – mint tudjuk, ismétlés a tudás anyja – hogy Jézuson kívül mások is megismerhessék Mária (nem egészen szűz Mária) igazi mivoltát. Én egy meglehetősen nyers, kötekedő, konfrontatív gyermek voltam/vagyok. Egyszer, kislány koromban, amikor anyukám cipőfűzőt kötni tanított, a sokszoros kudarcélmények után ordítottam, toporzékoltam… Kiengesztelően javasolta, hogy “Na gyere ide, bekötjük!“. És az én zsigeri reakcióm mi volt? Ráordítottam: “Te vagy a beköttyük!” Még szinte beszélni sem tudtam, de már veszekedtem.
De amit Jézus, a megtestesült szeretet mondott édesanyjának János 2:4-ben, az még engem is meglepett, sokáig nem tudtam “hova tenni” ezt a mondatot: “Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.“ Számomra olyan, mintha ezt a mondatot nem is az édesanyjához, hanem a jövendőbelijéhez intézné, egy/a Samáriai asszonyhoz. Az igazságkeresők (tehát a szeretetkeresők) modelljéhez. Miért is ne? Pl. János 4:7-ben számunkra is nyilvánvaló, a beszélgetést ezzel az asszonnyal – a szokásától azért némileg eltérően – ezúttal maga Jézus kezdeményezte! Ezt is közölte: De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. (János 4:23).
Mondhatnánk hogy János Evangyéliomát egy kissé megkevertem, kombináltam az információkat. Ez amolyan out-of-the-box megközelítés, most már másodszor, belátom. (A kombinálás – annak ellenére, hogy sokszor (talán idő hiányában…) még szabadalmi ügyvivők is hajlamosak azt indokolatlanul nagyvonalúan alkalmazni – a szabadalmi jogban sem egy precíz megfogalmazás, ugyanis nem mindegy, hogy mit veszel legközelebbi technika állásának, amihez képest a jog nyelvén bizonyítani szükséges a feltalálás, mint cselekedet meglétét.) De még mielőtt valaki rámfogná, hogy amit épp teszek az nem más, mint istenkáromlás, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ha Madonna egy Bad Femininst, akkor én egy EmBed Feminist vagyok, a legkeményebb fajtából: az információk megfelelő egymásba ágyazásával tudom csak értelmezni Jézus előbbi szavait. Ismerek azonban olyat, aki még nálam is keményebb feminista. Ő a Férjem. Aki – igazi oltalmazó férfiként – több Bibliai versnél egész egyszerűen nem hiszi, hogy a fordítás ne ferdítés lenne. És ha azt kérdezed, ezek a csetlő-botló tanulóévek (ez az utóbbi kb. 2000) elpazarolt évek voltak-e, akkor rögtön – és mosolyogva – replikázom: hardly! Ez egy szépséges akadálypályán való futás. És még Thomas Hardy is azt sugallja: minden emBED feminist tisztának tekintendő! Kifejtve: (fontos háttérinformációk következnek a vérprofik húrok közé csapásával)
Az Iron Maiden együttes ezúttal a leglíraibb tagját, Adrian Smith szólógitárost hagyja érvényesülni. Ehhez – a saját szerzeménye előadásához – a többi tag a szokásosnál jobban kell, hogy igazodjon, de ez a csapatjátokosoknak láthatóan nem akadály. A feltehetően ökölvívó múlttal rendelkező Nicko McBrain dobos kell a leginkább visszafogja magát: tehetségét, a gyors, erőteljes és precíz dobolást most főként a cintányérokon mutathatja csak be. Az ütemet – hogy az ne valamiféle sramlizenéhez hasonlítson – egy szerelmes ifjú szívveréséhez kell igazítania. A másik szólógitáros, Dave Murray is láthatólag szívesen vonul most háttérbe, segítve ezzel Smith-t. Az énekes (és történész meg pilóta, stb), Bruce Dickinson meglehetősen vad, teljes kiterjesztéssel férfias tekintetét alapból lágyítja a hosszú haj, most a hangja is finomabban szól. (Egyébként az Iron Maiden dalait próbálták már nők is énekelni. Áá-á, szerintem ide Dickinson szükségeltetik!) És persze Steve Harris… az ő dallamos basszusjátéka is sokkal jobban érvényesül e szokásos Maiden-stílustól messze elütő daluknál. Ők is csak emberek… apukák, mostmár tán nagyapák, focizni is szeretnek (de biztosan csak módjával). 30 éve nem hallottam az együttes dalait (azt az egyetlenegy, itt részletezett “tisztánlátós” taslit leszámítva, 3,5 évvel ezelőtt, amikor Isten bekerült az agyamba – és azután az élmény után bizonyos: ez az a Szendi Gábor könyv, amit nem fogok olyan lendülettel olvasni, mint a többi evolucionalista művét), most e cikkek írása során elemi erővel törtek felszínre. Vasipari technikumba jártam, amikor a sok hosszúhajú srác között – pokolbéli víg napjaim alatt – elkerülhetetlen volt megismernem ezt a zenét, melyek értelmi-érzelmi szerzője túlnyomó részt Harris (aki 1975-ben alapította a zenekart). Tapasztalatom szerint egyébként a hosszúhajú fiúk-férfiak sokkal jobban értik a női lélektant. (Még ha csak egyszer, parókában próbálták is a más cipellőjében járást, ne adj’ Isten táncikálást.) De ennél tényleg fontosabbak most e dal háttérképei (2050-ben járunk, amikor 75 éves a zenekar) és maga a szöveg:
Don’t waste your time always searching for those wasted years
Face up, make your stand
Realize you’re living in the golden years.
Akár tagadjuk, akár tisztán látjuk, az Igazi társunk – valahol mélyen nagyon hasonlít az ellenkező nemű szülőnkre – hasonlít, azonban természetesen valamiben túlhaladja azt. (És itt nyilván nem testi vonatkozásra kell gondolni.) Ráadásul nemcsak biológiai szüleinket kell felkutatnunk, hanem a lelkieket is – ezért a legnagyobb, legmegdöbbentőbb kutatásunk életünk során a saját családfánk feltárása. Apukám száma (leginkább szerencseszáma) egyértelműen a 13. Át-átszőtte a földi életét, többek között 13-án született, érettségizett, nősült, vagy pl. hozott szerencsét a lányának egy állami nyelvvizsgán, amikor elkísérte, és ő a 13-as tételt húzta, sőt 13-án volt a temetése is… De a Férjemmel 13+1 évvel Apu halála és egyben a megismerkedésünk után lett igazán boldog a kapcsolatunk. Addig is jó volt, de azért lehetett azt fokozni. (Legalábbis most már nem kérdi “Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?” :).
A Samáriai asszonynak egyébként 22-ben jelenése van! A 22-es koncertturné egyik állomása Budapest lesz. Hát nem furcsa, hogy a 6,6,6, The Number of the Beast megzenésítése már 40 éve történt! Az idei Eseményen ezúttal Férjem, a szexuál-filozófus (aki képtelenségnek tartja, hogy Jézus sokak – az elnyomott/félrevezetett többség – szerint csak férfi tanítványokkal akarta körülvenni magát, mert – amint mondja – minek hisszük őt, tán homoszexuálisnak???) is kifejezi tiszteletét az Iron Maiden nevű Ma-demoiselle-nek: kibontja majd gyöngyhaját!
Ifjonti hévvel várjuk hát június 7-ét. Talán még jobban, mint a ‘999-es budapesti Mike Oldfield koncertet, amire akkor a Neighbour of the Beast, azaz S.S., az én műértő zsidó barátom kísért el. És amelynek végén én szégyelltem magam, hogy a magyarok oly hálátlanul fogadták őt. Kifütyülték, mert rövidnek tartották a koncertet. (Nnnaa ezért kaptuk Trianont… mi is volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Bár Géczy Gábor Trianon-elképzelése is ütős, kedves Magyarok, Férfiak és Asszonyok!) Megmutatnám milyen, mikor M.O. egy igazán értő közönségnek adja elő a Csőharangok III-at, Londonban, a Lovasgárdisták sétányán. És ő mit zenésített meg? A szív zenéjét, gépész szakszóval: a belső égésű, ámde külső égésterű motor éltető ütemét! Ilyen tehát az, amikor a jognak asztálánál férfi és nő egyaránt dobolhat; ott volt már a kánaán (vagy másnak: az igazi, félrenemmagyarázott kommunizmus – hisz’ angolul az Úrvacsora=Communion).
Az Utolsó Vacsora e videóban magyarázó elemzője egy férfi; egyszerű magyarázkodása zene füleimnek! Ezennel fel is használom a korábbi ismeretekkel való kombináláshoz. Viszont volna itt egy bökkenő: éppen ez a hanganyag tartalmaz egy olyan “ismeretet“, amely a kombinálást ellenjavalja, a szabadalmi jogban ezt “teaching away“-nek hívjuk (és most nem az asztal végén meghúzódó katonára gondolok, akit említ az elemző… ezt csupán egy bónusz zavaró tényezőnek vélem az egyébként ígéretes lényegi mondanivalója tükrében). A kombinálás akadálya az, hogy az analizáló kolléga teljes kiterjesztéssel tagadja Dan Brown (általam viszont legközelebbi technika-tudomány állásának tekintett) megközelítését! Én ezen az eltérítésen ezennel túllépek, ezáltal kombináló munkámat magam-magam (cantaloop módon… lásd feljebb, másszóval: face up!) feltalálói tevékenységen alapulónak tartom. Hogy érthetőbb legyek: nem véletlen, hogy az alábbi árnyékot feltáró dalnak olyan (konkrétan az eredeti mikeoldfieldi) verzióját másolom ide, ahol egy férfi énekel. S a megértéshez ekkor már semmilyen művi találmány sem kell. Csak tiszta látás, amit lehet kérni, és megadatik.
Tehát hol van Ő; ki ő, mi ő, aki bizonyos értelmezésben a legkedvesebb tanítvány? Voilá!
—
